Pár évszázada még spanyol földön is elterjedt volt festett tojások ajándékozása. Katalán falvakban létezett az úgynevezett „tojásos játék”. Csak jegyesek játszhatták, és húsvét napján el kellett bújniuk, hogy a párjuk megtalálja őket. Az nyert, aki előbb megtalálta a jegyesét. Az elsőnek pedig ezt a mondatot kellett kiáltania: „Pasqua és vinguda; els ous són meus” , azaz: „Eljött a húsvét, enyém a tojás”. Egy ismert katalán mondás szerint pedig, a húsvét olyan tojás nélkül, mint a karácsony turrón nélkül. (Nálunk ua. csak bejglivel.)

Manapság már nincs bújócska, a hagyománytisztelő spanyol keresztapák viszont a „Mona de Pascua”nevű édességet ajándékozzák keresztfiuknak, amely lehet csokitojás, de a legtöbb helyen egy csokiszobor, amely mintázhat kalózhajót, kastélyt, vagy bármilyen népszerű mesefigurát.  Ezen édesség hagyományos változata pedig egy koszorút formázó kalács, melybe belesütnek pár darab festett tojást.

“Mini-mona”

A tradicionális mona de pascua

Cukrászmester modern mona-ival (forrás: heraldo.es)

Vigyázat a fejekkel! Valenciai hagyomány szerint, a tojásokat valaki más homlokán kell feltörni! (Elég brutálisan hangzik, bár szerintem kevésbé veszélyes, mint a pamplonai bikafuttatás.)

A kalácsot vagy a húsvéti uzsonna során fogyasztják el, vagy délutáni kirándulásra mennek a Mona de Pascuával a kosárban, és egy kellemes piknik keretein belül kerül bekebelezésre. (Persze, az idén biztosan nem sajnos.) A mona olyan népszerű aznap, hogy húsvéthétfőt más néven „mona-napnak” is nevezik.

Egyéb finomságok, amiket a spanyolok előszeretettel tálalnak fel húsvéti ebédre: báránykaraj, parázson sült nyúl, paella, és persze, bor.

Mindenkinek kellemes ünnepeket és jó étvágyat kívánok!