2014. február 25-én hunyt el Paco de Lucía, a híres flamenco gitáros és zeneszerző. A 66 éves művész a mexikói strandon lett rosszul, és mire a mentők kórházba értek vele, életét már nem tudták megmenteni. Ki volt ő, honnan indult és hová jutott?
Paco de Lucía Dél-Spanyolország legdélebbi csücskében, Algeciras-ban született 1947. december 21-én. Nem véletlenül lett tehát flamenco gitáros: a flamencot gyerekkora óta élőben hallgathatta szülőhelyén, ráadásul textilkereskedő apja is zenéléssel egészítette ki a család textileladásokból összekuporgatott, szegényes betevőjét. Az öt gyerekből nem csak Paco, hanem még két másik bátyja is zenész lett.
A család anyagi körülményei miatt a gyerekek korán dolgozni kezdtek. Paco 12 éves volt, amikor testvéreivel a Los Chiquitos de Algeciras nevű formációban gitározni kezdett, fellépéseikkel pedig egyre nagyobb elismertséget vívtak ki a cádizi flamenco-kocsmák, azaz tablao-k közönsége előtt. Paco akkor már hat éve gitározott, de nem sokat kellett várni az első díjra sem: tizennégy évesen Jerez de la Frontera-ban nyert versenyt egy nemzetközi flamenco fesztiválon. Ezzel gyakorlatilag el is kezdődött szédítő karrierje: egy menedzser azonnal szerződtette őt a Spanyol Balett Társulathoz harmadik gitárosnak, és pár hét leforgása alatt egy Egyesült Államokban zajló turnén találta magát.
Később egyik testvérével adta ki első lemezeit, akkor már apja menedzselte a fiúkat. Egyre-másra jöttek a szakmai találkozások, amikor is fiatal gitárosokkal alkotott csapatot, vagy lemez rögzítése céljából, vagy azért, hogy egy turné keretein belül bejárják Európát és mindenhová elvigyék a flamenco zenét. Ez a hetvenes évek második felében történt.
Élete legszebb éveinek azt tartotta, amikor Camarón-nal zenélt együtt. A híres énekessel több, mint tíz lemezt vettek fel, párosuk felülmúlt minden addigi népszerűséget. Paco de Lucía virtuóz, improvizáló gitárjátéka és Camarón de la Isla jellegzetes “flamenco” hangja a világ minden zegzugába eljutott.
A fiatal közönséget 1973-ban hódította meg az Entre dos aguas című szerzeményével. Neki köszönhető, hogy egyre több fiatal kezdett érdeklődni a flamenco stílus és gitár iránt.
1981-ben Paco de Lucía úgy döntött, hattagú együttest alapít. Két bátyjával és más zenészekkel együtt rengeteg koncertet adtak, Paco egyedi stílusa egyre jobban kialakult. Később egy táncos is csatlakozott formációjukhoz, Manolo Soler személyében. A zenekar majdnem másfél évtizedig létezett, ezt egy trió követte, végül újra felélesztette a héttagú együttest, néhány tagcserét végrehajtva.
A kilencvenes évek végén élete legnehezebb időszaka következett. Camarón meghalt, édesanyját és édesapját gyors egymásutánban vesztette el, ráadásul a Camarón-nal készített dalok körül szerzői jogi viták alakultak ki. Mindez gyomorfekélyét súlyosbította, ezért egy jó időre visszavonult a zenéléstől. Palma de Mallorcán telepedett le, de rengeteget tartózkodott Mexikóban is, ahol nyaralót vásárolt. 2004-ben aztán épp egy Mexikóban rögzített albummal, a Cositas buenas-szal tért vissza a zenei életbe.
2004 volt az az év is, amikor megkapta a Premio Príncipe de Asturias de las Artes díjat is, hazájának elismerését zenei pályája iránt.
Paco de Lucíát a zeneértők a legnagyobb flamenco gitárosnak tartják, aki amellett, hogy szívesen és nagy tehetséggel ötvözte a stílusokat a flamencoval, mindvégig hű tudott maradni szűkebb hazája, Andalúzia zenéjéhez. Nyugodjék békében.