A sangría igazából erősen hasonlít az itthon gyümölcsbóléként emlegetett, alkohol- és gyümölcstartalmú partilére. Eredetéről nem sokat tudni, legalábbis kétféle verziót találtam. Az első szerint a szó spanyol eredetű és már a XVIII. század első évtizedében is fogyasztották az italt Spanyolországban. A második szerint viszont Angliából terjedt el a fogyasztása, pontosabban, az amerikai földrészre érkező angol telepesektől tanulták a spanyolok a készítését még a XVII. században, és az ital neve is az angol sangaree szóból származik, amit a spanyolok a “sangre” (vér) miatti áthallással, csak kis változtatással vettek át.

Bár sokféle sangría-ról találni receptet, az eredeti receptúra mégis csak néhány összetevőt említ. Az első és legfontosabb a vörösbor, hiszen a színe is innen származik (bár egyesek fehérborral is készítik, sangría blanca néven, micsoda perverzió). Az ajánlások szerint a 14%-os alkoholtartalmú, fiatalabb borok a legideálisabbak, és mivel úgyis hígítva lesz vízzel is, nem kell aggódni a macskajajtól. Aztán jöhetnek a déligyümölcsök, azaz a citrom, narancs, ezeket darabokra vágva, héjastul kell a lébe áztatni. Szezongyümölcsöket is apríthatunk mellé (például almát, barackot, banánt). A cukor állandó összetevőként van jelen, viszont óvatosan adagold, mert nem szabad nagyon édesre készíteni, legalábbis semmi értelme, ha elnyomja a citrusfélék savanykás ízét. A benne lévő gyümölcsök cukortartalmát is vedd figyelembe, azaz, ha csak citrusféléket teszel a lébe, akkor lehet picit több cukorral ellensúlyozni, ha viszont megy bele barack, banán is, akkor eleve édesebb lesz a végeredmény cukor nélkül is.

Végül lehet fűszerezni fahéjjal, és akkor színében, illatában eszünkbe fogja juttatni a téli forralt borokat, ez azonban csak illúzió, mivel a sangría mindig hidegen fogyasztandó, ez alapszabály!

Ha mindez megvan, érdemes pár órát állni hagyni, hogy a gyümölcsök kiengedjék levüket és a cukor rendesen elolvadjon. Ami a vizet illeti, két megoldás lehetséges: ha szénsavmenteset teszel bele, akkor már az elején hozzákavarhatod, ha viszont szénsavasat, akkor csak a végén add hozzá a léhez, hogy a buborék ne illanjon el a pihenésre szánt órák alatt.

Elterjedtek egyéb változatok is, ahol brandyt, likőrt adnak az egyveleghez, de az már nem az igazi spanyolos ital lesz…

Végül egy recept, mennyiségekkel:

– egy palack (750 ml) vörösbor

– 1 dl víz (ha szénsavas, csak a végén)

– 1 feldarabolt citrom

– 1 feldarabolt narancs

– késhegynyi fahéj

– 10 dkg cukor

– tetszés szerint 1 db egyéb gyümölcs (banán, őszibarack)

Mindent összekeverünk, pár órára állni hagyjuk. Meg lehet inni a sangría-t is, de a vitamin a gyümölcsben lesz. 🙂 Jó bulizást!

Spanyol kezdő tanfolyam, amely megadja neked a tanulás szabadságát!