Bár már a fotók még 2007-ben készültek, ma is élénken emlékszem a tájakra, az érzésre, ami akkor fogott el, amikor leszálltunk a granadai buszpályudvaron a kényelmes buszról és rájöttünk, hogy a város legeslegszélén vagyunk, ahonnan kb. negyven perc, mire elérünk a szállásig a gurulós bőröndökkel… Aztán egy hét múlva sokkal nehezebbek voltak a bőröndök a visszaúton, pedig taxival tettük meg. Nem csak a rengeteg holmi húzta le, amit az arab bazárban vásároltunk, hanem a nehéz szívünk is – sajnáltuk otthagyni Granadát, Andalúziát, mindent. A két bőröndszállítás között rengeteg pozitív élményben volt részünk. Jó volt nosztalgiázni kicsit a képeken! 🙂

Buszon tettük meg a Madrid-Granada távolságot, és többször is belefutottunk ebbe a bika-alakba, mely Spanyolország nemzeti szimbólumának is tekinthető és elég egyedi látványt nyújt.

Ha ezt a tájat látod ezzel a sziluettel, biztos, hogy jó helyen jársz!

Andalúzia száraz régió: a napsütéses órák száma magasabb, a csapadék mennyisége viszont alacsonyabb, mint az országos átlag.

Mégis csodásan beültetett, rendezett ültetvényeket láttunk, igazán impozáns méretű területeken.  

Oliva ültetvények

Hol voltak még akkor az okostelefonok! Mi még a butával fényképeztünk, de a maga kis 3 pixelével is egész jól visszaadta azt a pompát és fenséget, amit az Alhambra jelent a látogatóknak. Kertek, vízfolyások, paloták, sétányok: tömör gyönyör! (Persze a napszúrás miatti hányinger és szédelgés kissé tompít az élményen.)

Egy a sok fantasztikus Alhambra-kép közül

Csak remélni merem, hogy az Hostal Arroyo nem esett a válság áldozatául és máig zavartalanul működik. Nem volt a csodák palotája, de rendezett, tiszta szállás volt, ahol öröm a teraszra kiülve nézelődni. Vagy csak a nászút rózsaszín szemüvegén át néztünk?

Hostal Arroyo, tetőterasz

Az impozáns terek, utcák, szökőkutak közül talán ez volt a legemlékezetesebb, a mesteri szoborral a tetején. Plaza de Isabel la Católica.  

Kolumbusz épp hajóért könyörög  

Egy kedves barátnőmtől flamenco-est jegyeket kaptunk nászajándékba. Naná, hogy elmentünk! Szűk pince, fehérre meszelt falak, megszeppent turisták, gitár, taps, kasztanyetta és táncosnők, egyikük több, mint hatvan éves. Lenyűgöző volt a hangulat, az odaadás, amit ezek a művészek a zene iránt mutatnak. Sajnos az idősebb táncosnő képe nem ezen a CD-n volt, a másikat még nem találtam meg, talán majd legközelebb…

Flamenco kocsma

Ez a brutális látvány fogadott a granadai Auchan-ben (ott Alcampo-nak hívják), amikor gyümölcs után koslatva befordultam az egyik polcsor (polc-sor) végén. Bár szeretem a sonkát és nem vagyok vegetáriánus, soha nem fogom elfelejteni a hústornyot körüllengő halálos szagot…

Sonkadomb a hipermarketben

Szeretünk katedrálisokba és azok múzeumaiba bemenni, minden aranyat-ezüstöt megcsodálni, na meg persze kicsit elmélkedni és hálálkodni, hogy ott lehetünk, ahol. Néha pedig képeket is készítünk; jelen esetben ez a bűnlajstromunkat gazdagította, amint azt a vitrin felirata mutatja…

A kivétel erősíti a szabályt

A napon való mászkálás miatti leégés jól látható jelei a vendégek bőrének egyes részein, a háttérben a legtökéletesebb andalúz csempék: ilyen egy jellegzetes spanyol étterem!

Sült csirke és étterem

Neked milyen élményeid vannak Andalúziáról, Granadáról? Várom, hogy elmeséld egy hozzászólásban!