Ha hal-és tengeri herkentyű-fóbiád van, ne olvasd el ezt a cikket! Én szinte éreztem az illatát (szagát?) a kis kütyüknek a cikk írása közben. Hozzá kell tennem, szeretem őket (megenni)! Nagy kár, hogy bár hazánkban mintha az utóbbi években mérséklődött volna az áruk, sajnos vagy konzervben, vagy fagyasztva láthatjuk csak őket viszont, a legritkább esetben frissen. Néha azonban nem lehet nekik ellenállni! Ha Spanyolországba készülsz, vagy épp ott vagy, hasznos lesz a mai olvasmány. Szóval, először kezdeném azokkal, amelyeket sűrűbben láthatsz egy átlag spanyol étterem menüjében.

• el calamar – tintahal: levesként, vagy sütve a leggyakoribb (a la plancha – ez mindig a vaslapon sütést jelenti). Itthon is kapható fagyasztott tintahal karika, amit olajban, bundában süthetünk ki, amolyan magyaros módra.
• el pulpo – polip: salátába, sütve, paellába keverve, még savanyítva is fogyasztják.
• el mejillón – kékkagyló: a leggyakoribb kagylófajta, szintén levesek, saláták alapvető összetevője. Szupermarketekben lépten-nyomon összeakadhatsz vele konzerv formájában is.
• las gambas – garnélarák: ez az az apró kis rákocska, ami sötét rózsaszínű; gyakorlatilag minden tengeri kajába beleteszik, mint például a paella, de szívesen készítenek belőle salátát is, vagy egyszerűen csak kisütik, és szószba mártogatják. Egész fincsi!
• el atún – tonhal: őt itthon sem kell bemutatni, bár sajnos hozzánk többnyire konzerv formájában jut el. Ahogyan nálunk, kint is salátába téve a legnépszerűbb, mivel nagyon finom és egészséges, meg nincs is vele annyi gond, mint mondjuk a garnélával, vagy a kagylókkal, ahol elkészítés előtt még fejtegetni kell a “borítót” az állatkákról.
• la sardina – szardínia: ezt is ismerjük itthon, de a spanyolok sokkal változatosabban készítik. Na persze, ők a piacon darabra is megvehetik, nem csak pléhdobozban. Szokták sütőben sütni is például (al horno: sütőben készített húst jelent az étlapon). Több utalást is találtam arra, hogy a magas koleszterinszintet jól helyrehozza rendszeres fogyasztása.
• la merluza / el bacalao: tőkehal. Valószínűleg van különbség a két elnevezés között, de a szótár szerint ugyanaz a kettő. Szakavatott halpiacra járó biztosan meg tudja különböztetni. Leggyakoribb elkészítési módja: a la plancha. (Az előző cikkből ugye tudjuk, hogy a mediterrán étrend szabályai szerint az olajban sütés gyakorlatilag ismeretlen a spanyoloknál. Míg mi fagyasztott, előre panírozott állapotban találkozunk a tőkehallal, addig ők a piacon veszik, és eszük ágában sincs olajjal “fertőzni” a finom halakat!)
• el lenguado – nyelvhal: mivel nagyobb szeletek is nyerhetők belőle, sok egytálételt találsz nyelvhallal a weben. Így például, amikor pár perc párolás után fűszeres paradicsomszósszal nyakon öntik, és sütőben sütik még 40 percet. Biztosan finom!

A teljesség igénye nélkül (jó pár hal benne sincs a szótárban), itt van még néhány név, csak hogy tudd, mit eszel, ha ezeket látod az étlapon:

• la raya – rája
• el rodaballo – rombuszhal
• el besugo – durbincs
• la lubina – farkassügér
• el mujol – tengeripér
• la trucha – pisztráng
• la anguila – angolna
• la caballa – makréla
• el salmón – lazac
• el boquerón – szardella
• el langostino – languszta
• el cangrejo – tarisznyarák
• la quisquilla – fűrészes garnéla
• el bogavante – homár
• la almeja – kagyló
• la ostra – osztriga
• la vieira – zarándokkagyló
• el caracol de mar – tengeri csiga

Kitűnő szórakozás unalmas estékre, hogy mindegyikre rákeresel a spanyol weben, már csak azért, hogy lásd, hogy is néz ki mondjuk egy durbincs vagy egy farkassügér. 🙂 

Ha kedvet kaptál az olvasgatáshoz, itt van egy elképesztően részletes honlap a tenger gyümölcseiről és a halfajtákról. Minden témát érint, a vásárlástól a tároláson keresztül az elkészítésig. http://www.natureduca.com/coc_indice_mar01.php

Voltál már spanyol halpiacon? Egyáltalán, hogy bírod a tengeri kütyüket?