A kifejezést akkor használjuk, amikor olyan dolgot jellemzünk, ami nehéznek látszik, de valójában pofonegyszerű rá a megoldás. Egyes kutatók Kolumbusz előtti időkre teszik a keletkezését, mégis a híres felfedező nevével került be a nyelvekbe. És hogy miért pont a tojás? Nos, az anekdota szerint Kristófunk egy bíborosnál ebédelt épp sok spanyol nemes társaságában, amikor azzal kezdték ugratni, hogy bizony a felfedezéseket (India felé, merthogy ugyebár azt hitték, ő oda jutott) bárki más is véghez tudta volna vinni, olyan dicsőségesen, ahogyan ő tette, hiszen Spanyolország bővelkedik bátor és elmés ifjú kalandorokban. Kolumbusz bölcs ember módjára nem kezdett vitába, inkább hozatott az asztalhoz egy tojást, és a nemeseknek azt mondta: fogadni merne, hogy senki nem tudja a csúcsára állítani azt, mindenféle támaszték nélkül. A tojás körbejárt az asztaltársaság tagjai között, mindenki próbálkozott, de a tojás persze elbillent, nem állt meg a csúcsán. Amikor végül Kolumbuszhoz ért, ő fogta, és egy picit hozzáütötte az asztalhoz, amitől behorpadt a csúcsa, és azonnal megállt. A nemesek elszégyellték magukat, hiszen így bizonyította, hogy minden dolog egyszerűnek tűnik, amit már valaki egyszer véghezvitt.
Kolumbusz szobra Barcelonában
2. Spanyolviasz
Nos, ki találta fel? Ez a mai napig rejtély, az mindenesetre tény, hogy az olasz ‘cera di Spagna’ (spanyolországi viasz) tükörfordításával van dolgunk. A spanyol viasz már a középkorban is jobb minőségű volt, mint a többi, mert több cinóbert tartalmazott, ami vörösebbre festette. A leveleket ezzel zárták le, mivel a hagyományos gyertya viaszánál ellenállóbb volt, nehezebben tört, a hőre pedig kevésbé volt érzékeny. Ezért spanyol ez a viasz, nem mondjuk német, vagy francia. 🙂
3. Spanyolcsizma
Manapság újra népszerű a spanyol csizma, hiszen a Zara és egyéb márkák igen elterjedtek nálunk. Amiről viszont most írok, az a spanyolcsizma. Senkinek sem javaslom, hogy spanyolcsizma-beszerző körútra induljon; ez ugyanis egy középkori kínzóeszköz volt, amelyet a rettegett hírű spanyol inkvizíció használt először. A vádlott lábszárát két deszka közé rakták, és amikor a kérdésre nem adott kielégítő választ, szorítottak egyet a deszkákon. A lábszárat ily módon teljesen össze tudták zúzni, a csontot szilánkosra törni… Na, nekem már áll a hátamon a szőr. A mellékelt ábra mutatja, hogy ennek a csizmának a viselésétől nem csak vízhólyagok alakultak ki… Az eszközt aztán Európa-szerte használni kezdte az inkvizíció, még Magyarországra is eljutott az elmés találmány.