De tényleg bedobta! Kedvenc latin szupersztárom koncertjén jártam.

Előre szólok, nem fogom felsorolni, milyen dalokat milyen sorrendben énekelt Ricky és milyen színek váltották egymást az óriási képernyőkön. Helyette megpróbálom szavakba önteni azt, amit kaptam tőle. És az nem kevés!

Én már a kilencvenes években is szerettem Ricky Martin dalait, leginkább persze olyankor, amikor spanyol nyelvű albumot adott ki. Teljesen evidens volt számomra, amint meghirdették a koncertet, hogy már az első nap beszerzem a színpad elé szóló jegyemet.

Ha újrakezdhetném, már öt órakor ott állnék a kapunál, hogy az első sorból kaphassam az ívet, mert most negyed nyolcra “estem be”, amikor már több ezres tömeg kígyózott az Aréna kapui előtt. Kicsit bepánikoltam, de a beengedés szerencsére szuper gyorsan ment, fél nyolcra bent is voltam. 

Nyolc óra helyett aztán fél kilenckor kezdődött a show (előtte volt DJ), rögtön a María-val. Kis idő múlva Ricky selyemköntösbe bújva énekelte el a Vuelve-t, észvesztően jól! Aztán angolul köszöntött minket, de egy-két magyar szó is bekerült a mondandójába: Szia Budapest, majd az őrjöngésre jött a válasz: köszönöm. Aztán angolul elmondta, hogy azt akarja, hogy mindenki repüljön a koncerten, engedje el magát, ő pedig a szívét adja bele a showba. “My heart is yours tonight” – a szívem a tietek ma este! Kell ennél több?

Nem panaszkodhatok, mert sok kedvencem – La bomba, Pégate, Fiebre, Lola, Jaleo, Tu recuerdo, Livin’ la vida loca egytől egyig elhangzott. A koncert legkülönlegesebb pontja mégis az volt, amikor az elsötétített színpad fölött a képernyőkön lepergett a Ricky alapítványáról szóló kisfilm, majd egy ballada eléneklése közben az énekes széttárt karokkal, behunyt szemmel állt percekig.

Ott értettem meg igazán ennek az embernek a működését. Olyan játszi könnyedséggel kezeli az energiát, mint egy indiai jógi. Konkrétan, úgy éreztem, hogy most energiát kapunk tőle. Ami ezután következett, az egy eszméletlen pörgés volt, száguldás a legnagyobb slágereken keresztül, amit az ő elképesztő dinamikája vitt előre. Próbáltam videózni, de egy kivételével mindegyik 20 másodperces lett, mert folyamatos kényszert éreztem az ordibálásra, éneklésre, táncra, ezek mellett pedig elég nehéz normális felvételt készíteni.

A koncert elején Ricky és a táncosok sokszor átöltöztek, de az utolsó részt már ugyanabban a pólóban nyomta le. Izzadt is rendesen (a közönség nemkülönben), és ehhez kötődik a show legviccesebb pillanata: a Lola, lola közben egy szürke törölközővel törölgette magát, hiszen szó szerint szakadt róla a víz, közben pedig párszor úgy tett, mintha be akarná dobni a közönség közé a törölközőt. A végén pedig tényleg bedobta!

Ezúton üzenem annak, aki elkapta, hogy 

#1. na jó, ezt most nem írom le, 

#2. írja meg, mit fog vele csinálni, nagyon kíváncsi vagyok!! Bekeretezve a falra teszi? Vagy gondosan összehajtva légáteresztő csomagolásban berakja a szekrénybe? Vagy bedobja a holnapi mosással a gépbe? (Ezt kevésbé valószínűnek tartom.) Törölközőtulaj, jelentkezz!

Pár szót még azokhoz a lányokhoz, akik erőszakkal cibálták el a pasijaikat a koncertre. Legközelebb ne tegyétek! Én kérdeztem a férjemet, szeretne-e jönni, azt mondta, nem, én pedig elfogadtam. A nemek aránya kb. 70-30 volt a nők javára természetesen, a férfiak többsége is végig csápolt, de akadt körülöttem két olyan pár is, ahol a fiú csak állt, mint a cövek és sótlan képpel bámulta a színpadot. Ezért nem érdemes jegyet venni! Ráadásul a párját is feszélyezte, mert a lányok azért tomboltak volna rendesen. Szóval, szép dolog a szerelem, csak ne legyen görcsös. 🙂

Összegezve: Ricky, te ajándék vagy Istentől az emberiségnek, és hálás vagyok, hogy kaphattam egy picikét belőled! Vuelve pronto 🙂

Képek: saját, kiemelt kép: Getty Images

Küldjetek a koncertről képeket, videókat kommentben vagy a Spanyolonline Facebook oldalán!