Spanyolország térképe
Az elmúlt hetek történései alaposan felkavarták az állóvizet a spanyol belpolitikában. Volt itt minden: katalán népszavazás kiírása, majd a spanyol alkotmánybíróság általi betiltása, a spanyol rendőrség által elfoglalt szavazóhelyiségek és lefoglalt szavazólapok, utcai tüntetések és gumilövedékek, négyszáz sérült és egy népszavazás, amely a katalánok szerint sikeres, mert a résztvevők 90%-a az elszakadás mellett voksolt (mármint azokon a lapokon, amiket nem kobzott el a spanyol rendőrség), a spanyol állam szerint azonban meg sem történt, vagy ha megtörtént, hát törvényellenes volt.
Miért olyan fontos a katalánoknak a spanyol területtől való leszakadás? Kívülállóként semmiképp sem tisztünk az ítélkezés, hogy ez helyes-e vagy sem, hiszen sosem fogunk tudni úgy belelátni a témába, mint egy oda született. Az okokat azonban érdemes minden spanyolosnak ismernie. Négy fő érvet találhatunk a háttérben.
#1. Gazdasági érvek
A 2016-os adatok szerint, Katalónia a leggazdagabb spanyol tartomány, már ami a GDP-t illeti. Az elszakadással azt támogatnák, hogy az általuk megszerzett vagyon ne más tartományok támogatására folyjon el. Politikája teljes egészében a saját érdekeinek védelmére irányulna. Másfelől, megszűnhetne az örökös egymásra mutogatás, amit az egymásra vicsorgó politikai pártok divatba hoztak: ha rosszul megy a szekér, a katalán politikusok többé nem mutogathatnának a spanyol parlament döntéshozóira, ahogy teszik ezt manapság, amikor azzal érvelnek, hogy Katalónia nem kap elég központi támogatást.
#2. Territoriális érvek
Egy kis állam mindig jobban szolgálja az állampolgárok érdekeit, mint egy nagy és széttagolt államszerkezet, érvelnek a támogatók.
Spanyol tartományok a szigetek nélkül – Katalónia a lila háromszög jobbra fent
#3. Demokratikus érvek
Úgy is szokták emlegetni, mint az “önmeghatározáshoz való jog”. Ezen érvelés szerint, az embereknek jogukban áll eldönteni, mely államhoz kívánnak tartozni.
Ez kissé törékeny érvelés, ha az érvényes szavazásokat nézzük. Megszavazottnak tekinthető az a döntés, amit a szavazók legalább 51%-a jóváhagy. Igen ám, de ha a fennmaradó 49% a maradásra voksol, akkor nekik nincs joguk eldönteni, hogy melyik államban éljenek?
#4. Nemzeti érvek
Ez az érv azt emeli ki, hogy egy “nemzet” csak akkor tudja az identitását teljes mértékben megőrizni, ha saját állami intézményekkel rendelkezik egy saját államban. Mivel Katalónia saját nyelvvel (katalán) büszkélkedhet, az elszakadás mellett érvelők úgy gondolják, kijár nekik egy saját állam is.
A spanyol állam viszont úgy gondolja, ez a népszavazás megsérti az 1978-as alkotmányt, amely kimondja: Spanyolország oszthatatlan. Emiatt a népszavazást alkotmányellenesnek tartja, sőt, már szeptember elején is hatályon kívül helyezett néhány olyan katalán törvényt, amely a népszavazás útját hivatott volt egyengetni.
A katalánok előzetesen bejelentették: amennyiben az “igen”-ek győznek a választáson, 48 órán belül egyoldalúan kikiáltják Katalónia függetlenségét. Ezt követi a saját nemzeti bank, hadsereg és államkincstár felállítása. Mivel a központi törvénykezés illegálisnak minősítette a népszavazást, egyértelmű, hogy mindezek megakadályozására törekszik majd a spanyol állam. A legutolsó eszköz a kezükben erre a katalán kormány felfüggesztése lesz, amit az alkotmány 155. cikkelye végső esetben biztosít.
Mi lesz a megoldás?
Mindenképp a párbeszédre kell törekednie a két félnek, akár a spanyol alkotmány kibővítése mellett, mely új cikkelyekkel biztosítaná a katalán nyelv és kultúra megőrzését. Szükség lenne arra is, hogy az állam kevesebb terhet rójon a katalán gazdaságra és több juttatással támogassa az infrastrukturális fejlesztéseket.
Reméljük, minél hamarabb békés eszközökkel fog megoldódni a jelenlegi patthelyzet. Részemről lelombozó lenne, ha Barcelona már nem Spanyolország része lenne, ha katalánul kéne tanulni ahhoz, hogy ne a “megtűrt spanyolt” használjuk a Costa Braván és ha a Sagrada Familia lekerülne a spanyol világörökségi helyszínek listájáról…